Vörösmarty-rap
A merengőhöz, zanza
 
Figyu, minek agyalsz, minek álmodozol,
minek kutatod a jövőt vagy a régit?
A csalódás, az már nincs sehol,
és a félelemből is elég itt!
Tudd meg, cica, itt senki se boldog,
hát te sem járhatsz mindig a fellegekben,
kérlek, te se vetíts, ne mozizz magadban,
hidd el, kicsi, hogy más sem él szebben!
Mi az, mi embert boldoggá tehet?
A stex, vagy a szex, vagy a koksz?
Meresztheted, hogy celeb lehess,
de ha nincs szív benned, hát szívni fogsz.
Ne nézz a napba, ha látni akarsz,
a vágyaid tüzén ne égj el,
nézz körül itt benn, és ne akarj mindent:
elégedj meg szépen a kevéssel!
Fogd, ami megvan, és ne akarj többet,
mert becsap a vágy, nekem elhiheted,
nézz rám, kicsike, és ne keseríts el,
engem vidítson az a szép szemed
 
Ady-rap
Héja-nász, de zavarón
 
Nem vagyok már fiatal és te sem vagy az,
a szerelmünk az minden már, csak nem tavasz,
 
mások élnek helyettünk, tán nem is lesz másnap,
hát gyere, bébi, utoljára, adjunk egymásnak,
 
mi ragadozók vagyunk, még tudunk szeretni,
ilyen tuti repülést még nem látott senki,
 
felcsapunk a magasba, és jól vigyázz:
ez a legutolsó egymást tépő összecsapás,
az utolsó nász, az utolsó nász, az utolsó nász…
Kész-pássz.
 
Kosztolányi-rap
Számadás, zanza
 
Elég volt ebből a kushadásból:
nem élhetsz máshogy és nem élhetsz máshol,
nézz a kínra és nézz a vérre,
mondd ki végül, mondd ki végre,
 
ordítsd bele a semmibe:
a szenvedőkön nem segíthet semmi se,
de te menj közéjük, és nyisd ki a szemed:
milyen sokan vannak az elégedetlenek,
 
és vakok akik azt hiszik, hogy van kiút,
mert végül a kínból mindenkinek kijut,
ne sunnyogj, ne bújkálj, mert nincs hova,
senkinek se végleges az otthona,
 
és számlálhatod fukaron a perceket,
az élet ócska kabaréja elpereg,
a kaja, a pia, a pénz meg a nő,
minden, ami izgalmas és minden ami menő,
 
nem gyönyör, csak csömör, mi halálodig gyötör,
csak az a szabad itt, aki nem hatol és nem ötöl,
de kimondja bátran, hogy milyen nagy gáz van,
és sátorban lakik, nem várban, nem házban,
 
mert ő csak a szabad, és ő csak a hős,
aki leszámolt már mindennel, csak ő az erős,
még akkor is, ha nincsen már ereje másra,
csak egy utolsó, egy legutolsó elszámolásra.

Orbán Ottó: Vanitatum vanitas

Itt a vers, a versed mása,
dúlt idegzet, Kölcsey,
itt a vers, hogy haldoklása
közben nyelvét öltse ki,
mert hiába új a század,
ha a régi a gyalázat
s fölöttünk a komor ég,
a nagy szappanbuborék.

Utópiák, forradalmak,
kondérszámra dől a vér.
,,A népnek minden hatalmat!",
s jön új hóhér, új vezér.
Megrohad, ha győz, a jó ügy,
s habzik a szó, mint a lóhúgy,
és máglyára küld a hit -
nem világít, csak vakít.

Körbe, körbe, körbe, körbe,
ez a világ körbejár,
ha előre néz, tükörbe,
ha tervez, csak visszavár.
Mi új támadhatna benne?
Ember embert ma is enne -
nincs új, csak új változat
rád, gyilkos, rád, áldozat.

Törvény, jogrend és igazság
nem több, mint fennkölt mese,
fönti érdek, lenti gazság
nem veszi kutyába se.
A szabadság ravasz rendszer,
minden nyílásán retesszel
arra int a tág vadon:
ölhetsz, csak nem szabadon...

Fekete űr ciprus-ága,
csillagok közt fúj a szél.
Hiúságok hiúsága,
hogy a nyelv versben beszél;
élteti még a rögeszme,
hogy nélküle odaveszne
az eleven szalmabáb.
Legyints rá, és menj tovább!

Orbán Ottó

Machiavelli kampányfőnökéhez

Én mondom, inkább száz eretnek, mint egy szent az Inkvizíciótól!”

Róma varázsa

– Itt lóg, aki nem tisztelte a nagy számok törvényét, egy futóbolond!

A bárka és a lovas

A walesi pártok

(Bökversben bőr alá adható hah-sajtó injekció)

Kovács András Ferenc

Déjà vu

Folyik a csapból a „Für Elise”.

Parkokban fröcsög a fűre víz…

„FŰRELÍZNI TILOS!” –

Áll egy táblán piros

Festékkel. Terjeng a „Für Elise”.

Béke van. Nem félünk.

Tavasz van. Fres fíling.

Festékszag. Szájakban Führer-íz.