Forrás: http://szunion.freewb.hu/
Forrás: http://szunion.freewb.hu/
Forrás: http://szunion.freewb.hu/
Jász Attila:
tarkovszkivágások
templom
A tócsa nyitott templom-
rom, egyszerűen
csak lépj be-
le.
bárpult
Egy lepusztult kültelki bár leginkább arra
ad lehetőséget, hogy a főcímek észrevétlenül
fussanak rajta át, hajnalszürke hóesésből
lehessen belépni, észrevétlenül, üres, kihalt,
a pult mögött ásító pincér sincsen ott, csak
látszik, neoncsövek vibrálnak, valahogy így.
némaság
A némaság nehézsége könnyű, nem kell és
nem szabad megszólalni, ahogy Gandhi tette
hetente egy nap, a beszéd problémáinkból
nő bokorrá, a hallgatás száraz fa, egy idő után
rügyeket hoz váratlanul, éppen ezért biztos,
hogy a halál nem létezik, csak halálfélelem.
Minden igazi szó tett, egy ikon némasága
a legmagasabb rendű termékeny hallgatás,
halkan nyikorogva kinyílik a tálalószekrény
üvegajtaja, csukd vissza bátran, kérlek!
kert
Anyád kertje ilyen, halála után nekiállsz
rendbe tenni, átveszed a helyét, gondozod
az elvadult kertet, kiirtottál mindent, ami
feleslegesnek látszott, fákat-bokrokat
megmetszettél, leülsz a kisház lépcsőjére,
anyád tekintetével végignézel izzadtságos
munkád gyümölcsén, és pusztulást látsz,
erőszak nyomát a kert testén, jobb lett
volna úgy hagyni mindent, ősállapotban.
gyertya
Folyton elalszik a gyertya
félút után, újra kell kezdeni
látszólag értelmetlen
dolgokat, átmenni a vízen,
vagy legalább a leengedett
medence iszapos falai között,
anélkül, hogy elaludna
a gyertya, átjutsz végre, de
szívedben alszik már a cigaretta
parazsa, a világ.
Kiss Judit Ágnes: XXII. századi szerelmes versek
Hétezerötszázadik szonett
Az vagy nekem, mi gépeknek a power,
Mi bőr alatt az identity chip,
S ha megjelenne itt egy másik fószer
Bevenni szíved adótornyait -
Mint full komfortos háztartási rendszer
Egy beázástól - összeomlanék,
S nem volnék más, csak szelektíven gyűjtött,
Recyclingra nem kóser hulladék.
Mint egy zacskó chips ízfokozó nélkül,
Csak fűrészpor az élet nélküled.
Hisz tudjuk, mindnyájan elalszunk végül,
Mint meetingen, ha nincs pisiszünet.
Pit Bull energy drinkem vagy nekem,
Hadd kortyoljalak, édes szerelem!
Tinkó Máté
Fazokhtóozsszóélnilajekikgyzet
kikaparják a falakat egy résnyi keresnivalóért cserébe
akik az iskolai fotókon kikönyökölnek az ablakpárkányon
bóklásznak a plafon repedései között
sírnak mikor semmi nem muszáj
az októberi őszben kapucnit húznak az arcukra néha
megfulladnak mert utána őszintébb az ébredés
akikbe valaha szerelmes is lehettem volna és akibe igazán az is
egy olyan magamfajta akit sohasem ismerhetek többnyire
mint ő ismerné helyettem magát
akinek a fülébe mondtam másodjára hogy
aztán mindketten letértünk persze nem egyszerre
így omlik le minden házfal amit külön nevsetalgyeotnnethkemseinrtoads
facsemetéket szokás
megnyesegetett érzéseim mögött dermedek egy pontra
ahonnan nem futnak egyenesek szerteszét
de még mindig elmosolyodom ha látom félig behajtott lába
ölén megcsillanni a Margit hidat esőben
Pollágh Péter
22. századi
Mintha zongoráznék, vagy valami rosszabb, kopog a kezem a pulton,
nem mindig törlik le előttem, nedves,
és valahogy mindig fénylik, lekopogom,
túl a harmincon egyre fiatalabb pultok, poharak, gerincek, kávégépek, alkuk. Zongorázik a szorongás, aludni kéne,
kajla kanapén, süllyedő, fiatal bőrön,
tópuha párnán, dallamtakaró alatt,
átölelve egy nádi hegedűt.
Milyen pult az, amin nincsen csengő?
Mindig úgy kell köszönni,
hogy helló, ez a ház nem tud magázni.
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek.
Egy csontos pohár, nem tudom máshogy mondani, mintha egy csontváz vérét innám: melegek az erek. Fel is vágom, na jó, tépem a piros-fehér paklit,
szeretem a Marlborót, csak baromerős, keserű,
mint a házunk szája, az a piros cserfes, pedig csak a nyelv hátsó részén érezni
a keserűt, a gyökén: így mondják; furcsa
minden pontoskodás. Kicsi a nyelv, mint egy anya a kristályhideg, kórházi tálcán, és fel is van vágva:
egyszer lelopok egy másikat az Olymposról, vagy a vörös bolygóról, valami 22. századit.
Csak kopogok majd, mintha zongoráznék, legépelem a világot, nem is egyet, meg el-.
S leszakadnak a szívről a traumakontinensek,
nem az én hibám lesz, így lett Afrika, Európa
is; mint egy régi néger, felszabadul a házunk is,
ez lesz az utolsó roham, és nem bánt senkit.
Blogversekből
Ez a város egy
bódéligetes
fekete kő
Plakátragyogás,
ruhasuhogás
lélektemető
Ring a busz, a csukló pördül
Ölelj át, hogy nehogy elszédülj
Szíved spammel van tele
Színes nyilakat lő bele
a délibábos porvilág
Szappanbuborék, semmi más
A koszos ablakon
fura szagokat
hord be a szél
Női neveket,
volt szerelmeket
a híd peremén
Megállót nyom az érzés
dobáld le a sok-sok tévedést
Szíved spammel van tele
Színes nyilakat lő bele
a délibábos porvilág
Szappanbuborék, semmi más
együttműködés
iskola
Fodor Ákos :
(Válogatás)
Tudok nem vágyni
Elérhetetlenekre:
tudok örülni.
Aki s ami nem
a vágyakról szól: az a
vágyakról hallgat.
Míg élnél, vedd úgy:
a rossz nem egyéb, mint csend
előtti vihar.
Bölcsek és hülyék
mindenhez értenek - a
többi szakember.
Érkezz sírva, majd
gyakorold a nevetést
s mosollyal távozz.
A csók: költészet.
A szeretkezés: dráma.
A többi: próza.
Megismerem, ha rám hull az árnyék
ha mögöttem is állsz, én érzem meleged!
Egyébre már mire is vágynék.
Talán – ha megfognád a kezemet…
Tóthárpád Ferenc
BÁRSONYODBA ÖLTÖZÖM
Talán, ha még szólnál néhány jó szót
s hazudnád, hogy…
akárhány életen is át!
Ha Isten így rendelte: legyen!
De nem felejtem árnyad bársonyát!
Szántó T. Gábor: Nyár
Nem mennek sehova, nem szórakoznak, nem nyaralnak.
Lenne miből, csak nincs kedvük.
De te utazz, nyaralj, élvezd az életed,
légy a barátaiddal együtt.
Nincs kedved, vagy ha lenne, nyomban bűntudat gyötör,
hisz henyélsz, s hogy is hagyhatnád őket magukra,
kik érted élnek, s nincs más örömük,
mint te és a munka.
Túl sok emlék, melyre senki nem emlékszik.
Saját életedben nincs számodra hely.
Utazz jól. Költs magadra. Élvezd.
1. A munka nemesít 2. Arbeit macht frei.
Falcsik Mari
VERZIÓ
uram ha most kapna formát a portré
nem kéne már a harcos főszerep
kalandregény sem érdekelne többé
más oldalamról ismerhetne meg
ezúttal kép lennék aranyló homályos
hulló delfti csönd: így illenék magához
őrizne ház: nyugalma vérré válna
áldott meleggé: eltelnék vele
tükröm magát mutatná háttal állva
ahogy künn tépi férfisors szele
dühödten csapkodna nagykabátja szárnya
nem nagyon tudnám miféle vész cibálja
visszfényben ülnék nem telnék a gonddal
mikor belépne házunk ajtaján
bólintanék derengő szép mosollyal
fejem munkámra visszahajtanám
nyugodtan várhatnék sőt értő fölénnyel
míg fénykörömbe űzné a néma éjjel
Borges
Vágyakozás a jelenre
Nostalgia del presente
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a férfi:
Mit nem adnék a boldogságért,
ha Izlandon most melletted lehetnék
a nagy mozdulatlan nap alatt
és megoszthatnám veled ezt a percet
ahogy osztozunk a zenén
vagy egy gyümölcs ízén.
Ugyanebben a bizonyos pillanatban
a férfi ott állt mellette Izlandon.
Kiss Judit Ágnes
A tangó: nem tánc, hanem szenvedély vagy életforma
Vagy leginkább a szenvedély életformája. Magázódós tánc, de nem a távolságtartás magázódásáé, hanem épp a közelségé. A tangónak szelleme van, ami nélkül fölösleges bonyolult lépéseket megtanulni. De ha valaki megismeri a tangó szellemét, azzal a táncparketten egy egyszerű séta is élvezetes. A tangóban igazából négy fontos lépés van, minden más csak lényegtelen dekoráció.
Az első lépés a férfié: a tisztelet. Sosem lehet valakit enélkül átölelni és táncolni vele. A nő részéről a válasz a bizalom, ami nélkül a nő nem tudja követni a férfit Bízni valakiben nem könnyű feladat, de egy nőnek mindig így kell döntenie.
A férfi második lépése a felelősség. Minden pillanat a férfi felelőssége, mindenről ő dönt, így hibát is csak ő követhet el. Az a szerepe, hogy a partenere gondtalan és boldog legyen. A nő válasza erre az odaadás. Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá.
Ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc Hallani és érezni a másik lélegzetét és szívdobogását. A tangó három perc szerelem a táncosok közt, de az élet végéig tartó szenvedély a tánc iránt.
Tóth Krisztina
Mándy Ivánnak
Az, aki nincs, az csak a térre ment ki.
Csak a szemetet vitte le.
Rövidke sétát ír levél helyett,
hogy ernyőt is vitt, nem jön este se,
hogy nem jön vissza, mert ő most az este,
ő az eső, a fényes járda őre.
Előrehajtva alszik egy ülés,
mintha valaki a kormányra dőlne.
Letölthető csengőhangok
Ez a világ egy mélygarázs,
sose tudod, hogy merre állsz.
Az első óra ingyenes,
utána fizetsz. Így megy ez.
Kiraktalak a szívemben a képernyőre,
és az összes ikonom eltűnt tőle.
Nézlek egymagam - közben vívódom.
Légy a jelszavam! Légy a PIN-kódom!
Jim Morrison
SOHA
Egyszer, ha igazán egyedül vagy,
nézz önmagadba mélyen
és mondd ki azokat a szavakat,
melyeket magadnak bevallasz,
de másnak sohasem.
Egy egészen apró fájdalom
jelenik meg a lelkedben,
melyet nem irthatsz ki már többé
soha.
BÉRELT SZOBA
Amikor először találkoztunk,
még nem sejtettem,
holnap már szobát bérelünk
és szeretkezünk naphosszat.
Pezsgőt iszunk, és terveket szövünk,
becsapjuk egymást, és szerelmet ígérünk.
A hotelre tisztán emlékszem.
Ha arra járok,
még most is összeszorul a szívem.
A TÖBBI UGYANAZ
Egy reggel köszönés nélkül elhagytál.
Mást ígértél, mégsem hibáztatlak.
Buta játékszerek voltunk csupán
önző kis vágyaink csapdájában.
De hibáinkból nem tanulunk,
nyerünk és veszítünk, alulmaradunk.
Mégis továbbvívjuk harcainkat
és nem vesszük észre;
Csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.
A KÉM
Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom, hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém,
csak szeretlek!
Quimby :
Magam adom
Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom
Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam
Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom
Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom
Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam
Jancsó Noémi
Hic. Nunc. Et semper.
– csak gurulni
csak a réten
csak felállni
csak keréken
csak a feketére festett
nyikorgó tolószéken –
csak felállni
csak ölelni
csak bár egyszer átölelni.
Csak a kart karodba tenni,
Csak megfogni, csak ölelni,
Csak bár három lépést tenni.
– Buddha-mosoly.
Nyugalom.
– Csak bár egyszer...
– Nyugalom.
BARTIS FERENC
Szerelmes igék
Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahogy szóltál,
ahogy sírtál,
ahogy hívtál,
ahogy lestél,
ahogy kértél,
ahogy adtál
és szerettél,
vagy gyűlöltél,
öleltél és
megtagadtál -
jó voltál
Lackfi János
VISSZA
Jó volna nem fölkelni reggel,
Aludni délutánig, akkor
Visszaköpdösnék az asztalra
Tojást és felvágottat, vajat és retket,
Nézném, amint kitölti dobozát a tej újra,
Összeáll kenyér egésszé, sajt gurigává.
Bedobálnék a hűtőbe mindent,
Onnan meg egy szatyorba, és a boltban
Elkérném érte a pénzt, amellyel
Bekopogtatnék a munkahelyemre,
Tegyék csak el a béremet,
Ne tiltakozzon, főnök úr,
Jól jöhet még a mai nehéz
Gazdasági helyzetben.
A tankönyveket és füzeteket
Leadom az iskolában,
Ott már várnak rám, gumikesztyűs
Kézzel halászgatják ki agyam
Akváriumából számokig, betűkig menően
Az összes tudást, Kamcsatka fővárosát alig
Tudják előkaparászni, nagyon beleragadt
Valamelyik tekervénybe.
Mire hazaérek, rönkökké tömbösödtek
Újra a bútorok, vállamon cipelem
Ki az erdőbe, földbe állítgatom,
Eresszenek szépen gyökeret,
Folyóparton szórom szét
A malter homokját,
Majd egyre nagyobbak lesznek rám
A ruhák, amelyekbe eddig belenőttem,
Kizsugorodom belőlük, összecsuklanak
Üresen, én meg pörgök visszafelé,
Míg véres embrió-lövedékként
Be nem csapódom anyám hasába,
Egy képzelt középpont köré
Gömbölyödöm, nem mértani,
Mert nincs már matematika,
Aludni, aludni, nem kelni föl.
Kiss Judit Ágnes
Irgalmasvérnő megtörik
Én úgy nézek rád, úgy nézlek előre,
mint akit már réges-rég elvesztettem,
a bor lecsöppen, szétfolyik a vágyam
megkoszosodva, reményvesztetten.
Nem nyúlok utánad, épp csak nézek,
lefolyóban eltűnő víz után,
mely, ha örvénylik is, nem fordul vissza,
mint ki szeretett élni, de halni sem utál.
Sokan hevültek értem, én is értük,
sok nyáron át az elmúlt évtizedben,
s ha szeptemberben kihult körülöttem
minden, mégiscsak nálad melegedtem.
Lassan feléltem mindened, kiszívtam,
s másokra ragyogtam a színeid,
mint a kő, szürke lettél, mozdulatlan,
és mint a veszett farkas, túl szelíd.
Táplálsz még így is, pedig nem vagyok más:
szivárgó hordó, tátongó üreg,
nem művésznő, nem hírhedt alfa-nőstény,
emberi lény sem vagyok nélküled.
A háború csak addig tart, míg megél
a hátországa tartalékain,
kifosztlak még pár győzelemért, aztán
meg vannak számlálva a napjaim.
Nézlek már évek óta, s szinte látom,
színed majd visszaadja a harag,
letépsz magadról, szárnyakat növesztesz,
és útra kelsz, hogy megmenthesd magad.
Sztenderd
Így alkonyattájt kezdek dzsesszesülni.
Elobb néhány szinkópás átkötés,
úgy tíz felé már fellazul a hangnem,
kromatika tekeredik körém,
majd oldódik, mint szorongás a borban.
Az intonáció lecsúszik rólam,
és elnyúlok egy finom nónakkordban,
mit tágfekvés feszít szét jólesően.
Már önkéntelen törnek fel belőlem
improvizatív sóhaj-futamok,
alulról csiklandoz a walking bass,
tetőtől talpig John Coltrane vagyok,
de csak a dallam, sosem a zenész,
se hús, se vér, már lélek is alig –
merülj belém, és hallgass hajnalig.
Hajnal Anna: Akit szeretsz
Akit szeretsz sebezhetetlen?
akit szeretsz az halhatatlan?
akit magadnak választottál
azt megpróbálod szakadatlan.
Annak oroszlán szívet adjál,
hogy rettentésedet megállja.
kedvenced elcsuklott fejére
Lackfi János: Billentyűk
Te odalenn zongorázol
én verset írok idefenn
hogyha egymáshoz közelednénk
gyermekeink közénk pörögnek
a te szoknyádba kapaszkodnak
az én ingembe akaszkodnak
kik öleléseinkből lettek
meghiúsítják ölelésünk
mire este lesz elaludtál
mikor reggel lesz én még alszom
majd beleöljük billentyűkbe
te odalenn a zongoránál
én idefenn számítógépnél
amit elmondanánk egymásnak
egyetlen nagy ölelkezésben.
Zanin Éva: Re: (your mail)
- Remix -
Ennyit akartam mondani a szerelemről és arról, mit kezdek veled.
Tudom drága biztosan, nem vagy te belém szerelmes – édes barátságod ad lopott csókot szépségért cserébe mellesleg boldogan élsz nélkülem, s egyáltalán
nem vagy tébolyult, szerelmes amorózó elismered a szép és kellemes dolgokat,
s csak felfogod, hogy ami jó az jól esik nem szerelem ez drága barátom – csak valami ajándék, mert hittem
felmerül majd vágyad, hogy akár egész
életet rendezhetnél csupa jó, kellemes és szép dolgokból hogy majd kiakarod magadból és megteszed
Éled.
De nem én fogom belőled kitoporzékolni nem az vagyok aki belőled –
csak kis barátnéd édes aki szeretni tanít szerelmed nem lehetek ahogyan nekem se te, de szívesen mutatom meg magadból a téged rászeretlek önmagad képére kutatom
veled (és persze a hátad mögött) a nőt, akit majd szerethetsz, mikor már
ébren vagy annyira, hogy el tudd veszíteni a fejed. elbűvölőre szeretlek, hogy befogadd magadból a férfit és rábízd azt a női kényre-kedvre
ki akarlak szeretni a napvilágra homályos szobádból bájos csodaleány kebelére, akit törékenyre szerethetsz, óvhatod minden lélegzetvételét és hálálkodhadsz minden egyes félholdért kecses kis körömágyain
addig is ideszeretlek magadba, hogy könnyebben menjen az elrugaszkodás
visszaölellek a testedbe, visszacsókollak a szívedbe
Farkas Imre - Vallomás
Mikor láttam, hogy jár utánam,
Hogy szeret, hogy imád,
Hogy hervad, mint a napsütésben
A szomjuzó virág,
Mikor láttam könnyet remegni
A szeme szögletén,
Mosolyogtam és elfordultam
És azt mondtam: szegény -
De mikor félve, öntudatlan
Kezdett szeretni mást
És halvány arcán észrevettem
Új bimbófakadást,
Mikor láttam, hogy mosolyog
S nem hal belé a szenvedésbe,
Lassan-lassan szeretni kezdtem ...
S most majd meghalok érte.
Varró Dániel: Kicsinyke testamentum
I.
Most, kilencszázkilencvenhatban,
Én, Varró Dániel diák,
Lógást, lapítást abbahagytam,
Bevégezvén az iskolát,
Számomra megszűnt egy világ,
- Fordulhat-e sorsom naposra? -,
Hűlt helyemen legyen virág
E csöppnyi testamentumocska.
II.
Egy tanteremben üldögélek,
Befúj a szél az ablakon,
Belül már szárnyat bont a lélek,
Kakukk egy őszi hajnalon,
Hittem, hogy lesz oly alkalom,
Mikor szivemre gyűlne minden:
Azt gondoltam, hogy itt lakom,
S lám, mégis el kell mennem innen.
III.
Pedig szerettem idejárni.
Mikor még szinte csillagos
Az égbolt, elindulni, várni,
Hogy jönne már a villamos;
Az ember persze hajlamos
Mérgelődni, míg van, a kincsen.
Jaj, minden olyan kajla most!
Silány rímként nyekeg a nincsen.
IV.
Szerettem szabad lenni, léha,
Lábat lógázni könnyű kedvvel,
Óra helyett sakkozni néha
(Hiába no, gyarló az ember),
Szerettem kicsit késni reggel,
Ha nem matek volt (mert a Harsi,
Ha késnek, bősz akár a tenger,
Épphogy csak azt nem mondja: mars ki!).
V.
Szerettem a tanári önkényt,
Mert nem volt öngúny nélküli,
A menzát is csütörtökönként,
Meg pénteken, ha volt süti,
Bendőmet már a hold süti,
S a szél babrál az ingemen,
Szívem sok lim-lom mért üli?
Szétosztom íme mindenem.
VI.
Item, a mosolygós Maca,
Ki segít mindig boldogan,
S ki tán a boldogság maga
(Hisz ránézésre épp olyan),
Belül meg annyi lelke van,
Hogy jut minden diákra kettő,
Megkapja búsuló szavam:
"Bárcsak ne volnék elmenendő!"
VII.
Item, derék patrónusomra
Testálom hitvány lelkemet,
Nem lesz szegénynek annyi gondja,
Ha holmi lelkiismeret
(Mint gyilkoló merényletek
Kapcsán a gaz gonosztevőt,
Az ármányos Rettegnyiket)
Többé már nem furdalja őt.
VIII.
Item, a jó Gaszner Tiborra,
Ki volt türelmes mesterem,
S kihez oly illő büszke orra
(E földön párja nem terem)
- Szeretett volna szemtelen-
Nek látni olykor, jó fiát -,
Ezennel ráfrecsegtetem
Tollamból az iróniát.
IX.
Item, hogy ne gyötörjék kínok,
Két világbajnoki címemet
Simon Tamás, az argentínok
Lelkes vezére kapja meg;
Szeméből, tudom, könny pereg,
Midőn e dicsbe belekóstolt.
Ügyeljen rá, ha nem leszek,
Ne szenvedjen hiányt a gombsport.
X.
Item, a nyájas Biró Gábor,
Cukrásztanoncok oktatója,
Ki sosem enged szigorából,
Amíg véget nem ér az óra,
Szert tesz kiszolgált vonalzómra
- Szép, hosszú szárú vonalzó ez -,
A számok mind lekoptak róla,
De körmöst osztogatni jó lesz.
XI.
S ha már ily bőkezu vagyok,
Minek tartanám meg a csücskét
Annak, mit elszórtam?
Hagyok a Press-re is hát valamicskét
- Tudom, hogy elkel a segítség,
Ki szerkesztő, firkálni restell -:
Híres szorgalmamat vegyítsék
A vasmarokkal, mely a Mester.
XÍI.
De jaj, batyumból fogy az olcsó
Portéka, és sokat beszélek,
Kicsinyke hagyatékról volt szó,
S lám, egyre duzzad, no az ének,
Bűn volna már az, szörnyű vétek,
Ha még hosszabbra nyúlana;
Ki nem tud semmit még övének,
Azokhoz szól e ballada.
Az elköszöngetés balladája
Belőletek hogy mit se látok
Többé, okosok, ostobák,
Portásbácsik, magyartanárok
S ti sok sínylődő kisdiák
(Nektek se légyen mostohább
A sorsotok, mint volt nekem),
Szivembe kardok kínja vág,
S hiány ül majd a lelkemen
Rosszakaróim, jóbarátok,
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen.
Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok,
Kerámiák, köcsögdudák,
Könyvtárosok és csillagászok,
Vegyétek szívem búcsúját!
Nem vágok hozzá bús pofát,
Ha könnyem csorran, elkenem,
De mit tagadjam, sok pupák,
Hiány ül majd a lelkemen.
Ajánlás
Hát nem is folytatom tovább,
Bozontos orrú hercegem:
Ha nem lakom már iskolád,
Hiány ül majd a lelkemen.