Film és irodalom

A filmművészet a mozgó fényképezés technikáján alapuló művészeti ág. Ebből fakadóan alapvető előnye a többi művészettel szemben (elsősorban a képzőművészetekkel kapcsolatban), hogy nincs statikusságba kényszerítve. A leginkább statikus megnyilvánulási forma a képzőművészet, hiszen- ha nem nonfiguratív művészetről van szó - csak jelenetezéssel ábrázolható egy esemény, pontosabban minden megnyilvánulásnak csak egy pillanati összetevője dolgozható fel képszerűen. Ide sorolható a festészet, a szobrászat, de még a fényképezés is. (a festészet esetében már a középkorban megfigyelhetők ennek ellensúlyozására tett kísérletek, pl. a Jézus szenvedéstörténetét bemutató freskókon a történet több epizódja is látható, a kép különböző részein, a fényképezésnél pedig a montázstechnika hívatott a statikusságot felújítani) Mindezek ellenére egyikük sem képes a mozgás teljes körű megragadására, és teljes mozgásfolyamatok rögzítésére. Az irodalomban ugyan az elbeszélés halad akár lineárisan, akár a linearitást megszakítva - mégis, a mozgás is akárcsak minden egyéb cselekmény, csak az olvasó pszichéjében képes megtörténni valóságosan. Mindezek mellett az irodalmi mű a képzőművészetekkel szemben nem rendelkezik a vizualitás lehetőségeivel, csak az említett szellemi folyamatokon belül, de a belső vizualitás nem kötődik a látáshoz, sokkal inkább a belső látáshoz, a képzelethez. Mint ilyen pedig lehet bármiféle és személyenként változó, hogy az adott történetet egy olvasó a másikhoz képest miképpen rekonstruál. A filmben mindez adva van. Adott egy konkrét vizualitás, és éppen ellenkezőleg, mint az irodalomban, itt a szellemi többletet és a beleértendő háttértartalmat kell a nézőnek "belelátnia" a képi világba. A film is haladhat lineárisan, akár időbeli megszakítással vagy visszatekintéssel (flashback) is élhet, jóllehet, ez sokkal problematikusabban megvalósítható a filmi világban, mint az írott szövegben. A történet és kifejezés szempontjából a film a vizualitást metaforikus értelemben használva sokszoros lehetőségekhez juthat, és az általános jelentéstartalmakat többletjelentéssel ruházhatja fel. Akár csak a költői nyelv, képes egyszerre több konnotációt mozgósítani. (pl. a Sztrájk című filmben a vágóhídi jelenet bevágása, vagy az Anya című filmben a zajló jég többször visszatérő képe.)

A kód, amit az irodalom használ, legfőképp a nyelv, és esetleg íráskép, ezzel szemben a film a nyelvet és a képet olyan hatásokkal kombinálja, mint a zene, a hanghatások, a metakommunikáció és mozgás – így válva ezek által komplex művészeti ággá. Erre hivatkozva tekintik a filmet magasabb rendű, élvezetesebb műfajnak, mint az irodalmat, noha egy könyv olvasása közben ugyanazokat a hatásokat, mint amelyekkel a film él, mi magunk is megteremthetjük a képzeletünk világában.
Üzenet és jelentés tekintetében egy szépirodalmi mű annyi jelentéssel bír, amennyi olvasattal. A maga számára fontos jelentést az olvasó hozza létre, a megértés folyamatábrája a következőképpen fest: szerző - olvasó -megértés, míg film esetében ez a következőképpen módosul: szerző - mű - rendező - film - néző - megértés.
A néző a filmadaptációban nem az irodalmi művet, hanem annak mások által módosított változatát értelmezi, s így leszűkül az értelmezési lehetőség is, bár az értelmezés itt is közel ugyanannyi, mint ahány nézője van.

A számkivetett nem adaptáció egyébként, csak egy mai robinzonád: a toposzt dolgozza fel.
Ugyanígy nem igazi adaptáció a Trója sem, de nyilvánvalóan az Íliászból táplálkozik.

Adaptáció (filmre):
Valamely műalkotás (regény, novella vagy dráma, de akár zenemű, opera, musical) átdolgozása filmre az eredeti szelleméhez hűen. Amikor az alapműtől a rendező jelentősen eltér, s inkább csak főbb motívumaiban kapcsolódik az eredetihez, helyesebb inspirációról beszélnünk.

- Egy filmes adaptációról csak szubjektíven tudunk véleményt alkotni leginkább. Persze vizsgálhatjuk objektíven is: mennyire adja vissza a történetet, a hangulatot, a mondanivalót stb. Ez persze csak akkor áll módunkban, ha előtte már a könyvhöz is szerencsénk volt, az eredeti mű ismerete nélkül nehéz véleményt mondani egy filmről, mint adaptáció, akkor csak, mint filmről alkothatunk véleményt. Esetünkben tegyük fel, hogy egy olyam ember próbál véleményt mondani a látott filmről, aki már előzően olvasta az eredeti műt is. Valószínűleg ez az illető olvasás közben már elkészítette a saját moziját így bármit, amit lát a képernyőn ehhez hasonlítja, tehát az, hogy szubjektíven tud csak véleményezni itt teljesedik ki. Vagyis mennyire hasonlít a saját mozink a rendező mozijához, ha szerencsénk van sokban. De mivel egy könyv teljesen más élményt nyújt, mint egy könyv így ezt is figyelembe kell vennünk, amikor ítélkezünk. A rendezők teljesen más eszközökkel élnek, mint az írók.

A filmes adaptáció típusai

ma már többféle adaptációs megközelítésről beszélhetünk
ezeknek különböző elnevezései, csoportosításai lehetségesek, pl.:
1, transzpozíció (olyan adaptáció, amely a cselekményfelépítés terén is pontosan követi az eredeti művet, pl. Ranódy László Kosztolányi-adaptációi vagy James Ivorytól a Szoba kilátással)
2, szabad adaptáció (amely oly módon akar hű maradni az eredeti szöveg intenciójához, hogy ennek érdekében szerkezeti változtatásokat is hoz, bizonyos elemeket, motívumokat akár teljesen újakkal is helyettesíthet, ha azzal hasonló hatást ér el, pl. Tony Richardson Tom Jonesa)
3, egyéni interpretáció (amely tudatosan eltér az eredeti műtől, de amit felhasznál belőle, az alkotja a film fő vonulatát, pl. Stanley Kubrick Ragyogása)
4, kölcsönzés, amely csak ürügynek, ötletbányának használja az eredeti művet, és semmilyen rétegét nem célja pontosan visszaadni (pl. Hitchcock ötletkölcsönzése különböző irodalmi művekből)

- filmes eszközök:
hangtechnika
fénytechnika
effektek
plánok
zenei betétek
párbeszédek
narráció

írói eszközök:
narráció
leírások
párbeszédek

ezek sok ponton kapcsolódnak egymáshoz
pl. a narráció, mint filmes és, mint író eszköz is megtalálható
Woody Allen filmjeiben folyamatosan kommentálja a történéseket
ha egy könyvben fontos elem a narráció, akkor könnyen kivitelezhető filmben is
persze a filmben ezt nem lehet a végtelenségig húzni, hiszen a néző hamar elunja magát, úgy, mint a párbeszédeket sem, e képen a tartalmi mondanivalóról néha áthelyeződik a hangsúly a látványvilágra és az események is felgyorsulnak

a 300-400 oldalas könyvet valahogyan bele kell sűríteni 1,5-2 órába
ezért sok mindenben meg kell változtatnia a rendezőnek a történetet, párbeszédeket kell átírni, kihagyni jeleneteket, változtatni jeleneteken, hogy úgy tudja lerövidíteni, hogy logikailag ne essen szét a történet és a mondanivaló is megmaradjon

A filmes adaptációk sajátosságai

az adaptáció lehetősége azért merül fel, mert az irodalom és a film egyaránt történetmesélő médium
az irodalmi narráció egyes rétegei könnyen adaptálhatóak, mások nem
Bordwell felosztása szerint az elbeszélés három rétege: fabula, szüzsé és stílus (ld. Bordwell, David: Elbeszélés a játékfilmben. Budapest, Magyar Filmintézet, 1996.)

1, fabula: a cselekményt alkotó események olyan kronologikus, oksági láncolata, mely a befogadás során a néző fejében alakul ki

2, szüzsé: egy rendszer, amely elrendezi az alkotóelemeket, a történet eseményeit és a tényállásokat; a fabula adott médiumban megvalósuló elrendezése és megjelenítése

3, stílus: egy olyan rendszer, mely alkotóelemeket, adott irodalmi vagy filmes megoldásokat mozgósít az elrendezés alapelvei szerint

a fabula könnyen adaptálható, mivel egy elvont, kronologikus, oksági láncolat
a szüzsé egyes elemei könnyen adaptálhatóak, másokat a filmes médium sajátosságai szerint „átírnak" (pl. az irodalmi művek expozíciója gyakran hosszas leírásokkal, több kisebb esemény elmesélésével mutatja be a helyszínt és a szereplőket, a film viszont néhány beállítással sok mindent elmond, mivel a film kifejezésmódja komplex és részletgazdag)
a stílus mindig az adott médiumhoz kötődik, ezért adaptálhatatlan, bizonyos stílusokat (pl. líraiság, irónia stb.) ezeknek a film médiumában kialakult megfelelőivel lehet érzékeltetni, sosem közvetlen „transzponálással"

a film képek és hangok által közvetíti a fiktív világot - a filmes médium nyelve megmutat, a jelölő és a jelölt között közvetlen, hasonlóságon alapuló viszony van
-> az adaptációk egyik fő problémája: a nyelv mindig általánosan fogalmaz, a film mindig konkrét, érzéki dolgokat, személyeket mutat meg -> még a legaprólékosabban leírt személy vagy dolog képi megjelenítése is elkerülhetetlenül egyfajta interpretáció

az irodalom egynemű médium: a hangokat, színeket, mozgásokat stb. ugyanúgy elvont szavak által fejezi ki, mint a fogalmakat
a film komplex médium, többféle érzéklet adódik össze a film befogadásakor: látvány, hang + az értelmi befogadást megkövetelő, nyelven alapuló elemek (párbeszédek, feliratok stb.)
-> az adaptációk egyik kérdése: a filmes médium egyes összetevői együttesen hogyan közvetíthetik az irodalomban szavak által leírt fiktív világot (pl. az egyes filmes eszközök, hangsúlyozó szerepe; az egyes eszközök által létrehozott hatások erősítik egymást, vagy éppen ellentétben állnak, ironikussá, líraivá teszik a képen látott dolgokat stb.)


A film és az irodalom összefüggése
általános összehasonlítás különböző szempontok alapján