4. tétel: A WEB2 kommunikációs sajátosságai

1. 1.      . A kommunikáció forradalmai

W. J. Ong szerint három kommunikációs korszak van:

az elsődleges szóbeliség (primary orality), az írás megjelenése előtti kor

az írásbeliség (literacy) a könyvnyomtatás megjelenésétől a 20. század derekáig tartó évszázadok, amikor az írásbeliség a „minőségi” kommunikáció szinte kizárólagos technológiája volt 

másodlagos szóbeliség (secondary orality) korszakát. a hangrögzítés és -átvitel lehetővé válása révén újra szerephez jutó szóbeliség

Fülöp Géza – féle kommunikációs forradalmak

Az öt korszak:

1. A beszéd megjelenése: (egyben az emberré válás forradalma) a hangadással történő kommunikáció az emberi fajra és minden emberi közösségre egyetemesen jellemző.

2. A következő nagy lépés a fejlődésben az „írás forradalma" - a fonetikus írás megjelenése volt -, amikor az információtárolás függetlenné válik a kevésbé megbízható emberi emlékezettől, ezáltal megkezdődik az idő és a tér legyőzése

3. A nyomtatás feltalálása, kizárólagossá válása.

 4. A távközlés - az analóg elektronikus hírközlő telekommunikációs eszközök - távíró, telefon, rádió, televízió -  valamint a kép-és hangrögzítés. - forradalma révén az információs kapcsolatok: a globális emberi társadalom körvonalai

5. A digitális elven működő elektronikus számítógépes információ-feldolgozás forradalma, melyet a multimédiális kommunikáció megjelenése, a hálózati kommunikáció kialakulása

 2.     A web 2.0 kommunikációs alapelemei

A kifejezés 

A web 2.0 kifejezés, mert úgy született meg 2000 körül, hogy előtte nem volt web 1.0. A world wide webet nem evolucionális fejlődésen keresztülmenő rendszernek tervezték, csak az idő, a felhasználói igények, a technológiai környezet változott meg annyira, hogy az újabb igények újabb technológiákat hoztak. Egy merész húzással elnevezték ezt az újabb technológiai igényeknek megfelelő rendszert web 2.0-nak. A  world wide web olyan eszköznek lett kitalálva, amely a tudás forrása. A  web 2.0 az általánossá vált technológia segítségével a tartalomalkotás színtere és interakcióra, együttműködésre képes. Technológiailag az a lényege, hogy olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amelyeknek köszönhetően az egyszerű felhasználó már nemcsak a tartalom befogadására képes a world wide weben, hanem – lényegi informatikai ismeretek nélkül – tartalom előállítására és a weben való publikálására is.

A műfajai

A hagyományos webes kommunikáció alapműfajai a web 2.0 segítségével új formában és némiképpen koncentráltan jelennek meg. A netes kommunikációban egyre erősebbé válik a közösségi kommunikáció, az együttműködés, a csoportalkotás, a személyek közötti tartalommegosztás, és mindez koncentrált műfaji csoportokban jelenik meg. A legtipikusabb web 2.0 műfajok a blogok, a wikik, a tartalommegosztók (fájl-, videómegosztók stb.). A legkoncentráltabb web kettes jelenséget a kapcsolati hálók alkotják (ezek közül is a legismertebb a Facebook, a Twitter, a Google+ 2012 elején). A kapcsolati hálókon úgy lehet közösséget alkotni, hogy egyben tartalmat is megosztunk, tehát itt megtalálható a legtöbb műfaj (tudunk blogolni, csetelni).

Felhasználó 2.0

A web 2.0 műfajok felhasználója pedig egyre aktívabb és egyre interaktívabb. Egy pillanat műve, hogy különböző tartalmakat (képeket, videofelvételeket, szövegeket) osszunk meg, ha blogot olvasunk, nagyon könnyen kommentelhetünk és folytathatunk párbeszédet. Tehát a passzív befogadó egyre aktívabb és egyre interaktívabb lesz a web 2.0 környezetben. 

Média 2.0 

A sajtótermékektől és általában a hagyományos tömegmédiától azt várjuk el mi, fogyasztók, hogy informáljanak a világ eseményeiről, tehát a média a tradicionális tartalomprodukáló információforrás, amely készen kínálja az információkat, a tudást, az adatok első számú forrásává vált. A modern világban ez a folyamat annyira előrehaladt, hogy a média hitelesíti a híreket. A hagyományos média szerkezete ehhez jól alkalmazkodik, és a szerkesztőségi rendszer megszűri, kontrollálja az információkat, hangsúlyokat tesz ki, természetes működésével meghatározza a lényeges témákat, azaz tematizál. Mindebben a tevékenységi körben szinte monopolhelyzete van a média zárt szerkesztőségi modelljének, amely kevésbé vonja be a tartalomprodukálásba a befogadót. 

ProSumer

Ebben a helyzetben a weben az igazi változást a web 2.0 világa hozta, amikor megjelentek a felhasználók, és elkezdtek szabadon, különösebb technikai, szakmai kontroll nélkül saját tartalmat produkálni. Ezt az aktív felhasználói magatartást nevezi Mark Deuze prosumernek, azaz produkáló-fogyasztónak. Egy ügyes blogger némi íráskészséggel, megfelelő felkészültséggel és jó témaérzékenységgel szerencsés esetben jelentős befogadó közönséget tud elérni. És hangsúlyozom, hogy mindezt adott esetben az újságírói szakmai környezet és ismeretanyag nélkül teheti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy blogger gyorsabban, szubjektívebb hangvételben, esetleg az újságírói műfaji szabályok betartása nélkül képes informálni a közvéleményt. A gyakorlott, aktív, támogatott bloggerekből könnyen válik véleményvezér. A tartalomprodukáló felhasználó a szerkesztőségi, vállalati kötöttségek nélkül olyan témákkal, olyan nézőpontból is foglalkozhat, ahogy a hagyományos, meghatározó média nem. Azaz a web 2.0 világában már nemcsak a hagyományos média képes tematizálni a közvéleményt, hanem a blogok, a web 2.0 alkalmazások szerzői is. 

Hatással van mindez a hagyományos tömegmédiára, hisz már jól mérhető az is, hogy van a bloggereknek egy olyan, egyelőre még igen vékony rétege, amelyik hivatásos újságíróként vagy egykori profi újságíróként blogol, és akár pénzt is kap a bejegyzéseiért. Megjelentek tehát a felhasználók, a web 2.0-ás véleményvezérek és az egyszerű bloggerek a médiában, az ellenőrzött műfajú és információtartalmú, alapvetően nem interaktív, objektivitásra törekvő médiaműfajok lazulnak, és az interakció, a szubjektivitás irányába fordulnak.